2010. július 29., csütörtök

Amiről az elmúlt három nap szólt...

Hát persze, hogy a TV Paprikás "elődöntő"...
Mert akárhogy is próbáltam hűteni az agyam, csak bennem volt a bugi, hogy megmutassam mit tudok (és hogy kiderüljön, hogy mit nem...). De aki ismer, tudja, hogy ilyen vagyok. Imádom a kihívásokat, a határaim feszegetését... Még az sem zavar, ha úgy járok, mint az éji bogár...
Na de hogy mutassak is valamit, amivel kísérleteztem (ahelyett, hogy jól beváltat vinnék én marha):
Pierre Hermé csokis leveles tésztája:

Jól látszik, hogy a hajtogatás nem sikerült valami fényesen, változtatni kell a hajtogatás módján, és a mennyiségeken is. Mindenesetre megsütve, egész ígéretesnek tűnt.
Hogy a dolog ne legyen olyan szimpla, próbáltam karamellizálással kombinálni a sütést. A leopárd design nem tervezetten készült, zsebsárkánnyal próbáltam korrigálni a malőröket - kevés sikerrel.
A következő kép mutatja a konyhát, amit senki sem irigyel :
Persze a nagy kísérletezések közben jutott idő a pisztáciás macaronokra (mandulaliszt helyett pisztáciából készültek, melyet én daráltam meg).
A macaronok szépen sikerültek, a krémmel viszont sokat bajlódtam.
Tanulságként levontam, hogy SOHA többet Cserpes mascarponét nem veszek (erről majd még írok), a végeredmény pedig egy málmás-mézes masacarponekém, amit egy csepp rózsakivonattal bolondítottam meg.
A krémes felvágás után totálisan szétcsúszott, a képhez nem kell kommentár:

Így végül úgy döntöttem, hogy a macaronok kerülnek a tányérra.
Ez utólag nagyon jó választásnak bizonyult, mert a zsűri elnöke az a váci cukrászmester volt, akit én a legnagyobbak közé sorolok Magyarországon...További részleteket viszont nem árulhatok el, kénytelenek lesztek szeptemberben tv-t nézni!!!! :-D

Most pár napra elutazunk kipihenni a fáradalmainkat, a blog pedig jövő hét végén ott folyatódik, ahol "normálisan"  abbamaradt!

2010. július 27., kedd

Ricotta gnocchi rókagombával, kukoricával és zsályás barnított vajjal

Bár mostanában igen egyszerűre fogtam a főzést (túl sok meleg, túl sok munka), azért voltak emlékezetes vacsoráink is, hála a vendégeknek. Mert ha jönnek, akkor jár nekik.
Szerencsém is volt, mert végre kaptam igazán szép friss rókagombát a Bosnyákon. A recept első leírásra bonyolultnak tűnhet, de olyan ízélményt ad, ami minden munkát megér. Nemcsak nyáron.


A ricotta gnocchi hozzávalói:
2 nagy tojás
500 ml azaz két pohár liszt
500 g ricotta (lecsepegtetve, ha nagyon nedves)
só, bors,
vaj
A lisztet és a ricottát összedolgoztam, hozzáadtam a két tojás és 1 és 3/4 tk sót valamint borsot ízlés szerint.
Nem szabad túldolgozni. Ha nem akarjuk azonnal kifőzni, mehet a hűtőbe pihenni.
Hatalmas nagy fazékba kell vizet forralni a kifőzéshez, egy nagy kanál sóval. A ricotta gnocchit, mint a rendes krumplinudlit hüvelyjakujj vékony rudakká sodorjuk, 2 centinként elvágjuk és egy villa segítségével formázzuk. A forró vízbe adagonként tesszük, ahogy feljön a felszínre 60 másodpercig főzzük. Szűrőlapátra szedjük, Ezzel a fázissal jól előre lehet készülni (akár fél nappal is).

További hozzávalók:
500 g rókagomba
7 ek kanál vaj
1 ek friss kakukkfű
1 ek apróra vágott friss zsálya
3-4 kukorica (levágjuk róla a szemeket)
egy nagy fej lilahagyma vagy 2/3 pohárnyi apróra vágott salotta
egy kis csokor petrezselyemzöld
só, bors

Én a wokom használtam a recepthez, mert nem akartam, hogy a gomba pirítás közben levet engedjen (ha mégis megtörténik, el kell azt forralni).
Szóval először két kanál olajon és egy kanál vajon megprirítottam a gombát a kakukkfű felét, úgy hogy adtam hozzájuk 1/2 tk sót.
Ahogy kész lett, külön tálba szedtem. Utána a maradék vajat belekanalaztam a wokba és elkezdtem pirítani, azaz óvatosan "odaégetni"...Ahogy megéreztem a jellegzetes illatát (egy, max. két perc),  hozzáadtam a zsályát majd a kukoricát, a salottát és a maradék kakukkfüvet. Sóztam, borsoztam kb. két percit kavargattam, amíg a kukorica teljesen megpuhult. Hozzáadtam a kifőtt gnocchit, ezzel is jól átforgattam, hogy mindenütt jól bevonja a barnított vaj, Végezetül a rókagombát is belekevertem, majd megszórtam petrezselyemmel.

2010. július 26., hétfő

Készülés

Úgy alakult, hogy szerdára visszahívtak a TV Paprikás cukrászműsor "elődöntőjére", itt választják ki azt a 12 embert, aki majd részt vesz a műsorban.
Úgy vagyok én ezzel, mint Petőfi, azaz jutott nekem eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat - a megvalósítás viszont eddig nem volt zökkenőmentes.

Vegyük például a krémest, ami az első számú ötlet: jelenleg még épp kezelhető a lehajtogatott leveles tészta, de már most látszik, hogy abszolút a ronda de finom kategóriában indulhat csak, hacsak valami "rescue" dekoráció ki nem ötlik az agyamból az utolsó pillanatban. De mivel a sütés még hátravan (és mint tudjuk az sem mentes a kockázatoktól) ezen csak akkor vagyok hajlandó törni a fejem, ha majd aktuálissá válik. A krémről pedig még nem is beszéltem, ugye.

Aztán a második számú ötlet volt a macaron, ami azért akkora nagy téma nálam, mert hol sikerül, hol nem és nem igazán tudom miért. Ma úgy éreztem tudom, sikerült is ( na jó, volt már magasabb lába, de most végre nem repedt szét). Ugyan azt az esszenciát kihagytam belőle amivel ízesíteni akartam, és annyi pisztáciám sem volt hogy abból csináljam, de a végső öngólt akkor rúgtam, amikor mindegyik tetejét megpisztáciáztam. Most hogy a csudába ragasszam össze?

A harmadik ötletembe bele se merek vágni (újragondolt Sacher) mert ki tudja mi sülne ki belőle...
A végén még az lesz, hogy browniet viszek... :-) De ígérem, abból viszont a legjobbat!

Egy hétvége képekben

A múlt hetem fantasztikusan jól telt, először Szegeden töltöttem 3 igen pihentető wellness napot, majd csatlakoztam Zazálea kötögetős csapatához Tihanyban... 8+4 nő, 40-50 kötőtű, több kiló fonal, két kocsideréknyi kaja, pia és sok-sok kacagás, vihogás, pletykálás...merthogy mi tényleg mindenbe belekötöttünk!
Lelkesedésünk oly ragadós volt, hogy a végén már a bogarak is a kötésmintákat silabizálták...

Alkotásaink láttán pedig szó szerint kibújtak a bőrükből...

Köszönöm ezt a remek hétvégét Nektek!

2010. július 19., hétfő

Citromos pite a meghallgatásra és a NYERTES

Ma reggel kosaramba raktam négy ilyen citromos pitécskét (tartalette) és elindultam a TV Paprika stúdiója felé, a cukrászverseny meghallgatására. Azt sejtettem, hogy lesz mezőny, de hogy ilyen rövid időn belül ilyen jó fej és szakképzett emberekkel fogok megismerkedni, arra azért nem számítottam. (és akkor még nem is említettem, miket kóstoltam!)
Maga a meghallgatás barátságos beszélgetésként zajlott, voltak kételyeim, melyeket sikerült a szervezőknek rövid időn belül eloszlatniuk.
Akármi is lesz ebből, én jól éreztem magam. Remélem a további jelentkezőknek is kellemes élményt nyújt a meghallgatás, a jövőbeli bekerülőknek pedig tiszta szívből drukkolok!

A pite receptje nem túl bonyolult, részletekben, kisebb módosításokkal minden szerepelt már itt a blogban is.



Pate brisée:
250 g liszt
50 g darált mandula
175 g vaj
20 g cukor
1 tojás
fél ek víz
Ezeket gyors mozdulatokkal összedolgoztam, majd két folpackréteg között kinyújtottam. Óvatosan belesimítottam a mini piteformákba, a nyújtófát a tetején végiggörgetve levágtam a lelógó tésztaszéleket. A formát nem vajaztam külön ki, csak egy kis négyzet alakú sütőpaírt vágtam az aljába, a tésztában lévő vaj bőven elég, hogy ne ragadjon le.
200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem (a sütés első felében babbal lesúlyozva a tésztát)

 "Tízperces" lemon curd:

Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé

Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.

A kihűlt curdot betöltöttem a szintén kihűlt tésztakosarakba.

Végezetül  elkészítettem a tojáshabot "olasz módra":
3 tojásfehérje
130 g cukor
40 g víz
25 g frissen csavart citromlé
1/2 tk borkő

A tojásfehérjéket a robotgép keverőtáljába tettem.
A cukorból kivettem 1,5 evőkanálnyit, a többit egy nyeles lábasba öntöttem, és hozzáadtam a vizet valamint 1 ek citromlevet. Folyamatosan keverve felforraltam, majd takarékra vettem a lángot.

Közben felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a borkőt, majd mikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a három evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.
A cukorszirup alatt ismét feltekertem a lángot és addig főztem, amíg 120 fokos nem lett. Ezt hívják angolul "firm-ball stage"-nek. Igazából nem is kell hőmérőzni, abban a pillanatban éri el a cukor ezt, amikor megjelenik a karamellszín és keménnyé válik a massza.

Én itt nem követtem a könyv utasításait, hogy áttöltsem egy üvegedénybe a szirupot és úgy pancsoljam bele, hanem egyből a tojáshabhoz adagoltam kb 3-4 adagban, úgy, hogy minden egyes adag után 5-6 másodpercig gyorsan keverte a gép a habot. Azért nem érdemes járó motor mellett folyamatosan csurgatni, mert ha a habverőfejre kerül a szirup, akkor azonnal a tál falára veri a gép, ami rögtön odaköt.
Ha valaki kézi mixerrel dolgozna az megpróbálhatja folyamatosan adagolni, csak vigyázzon arra, hogy ne tartsa a sugárba a mixer fejét. Közepes sebesség mellet még két percig verjük a habot, közben adjuk hozzá a maradék két ek citromlevet.

Ezután más dolgunk nincs is, mint hogy előmelegítsük a sütőt 260 fokra és szépen rákenjük a habot a pitécskék tetejére.
Kb. 3-5 percig sütjük, úgy hogy a sütő mellett ülünk és figyeljük, mert nagyon hamar barnul!
Szobahőn vagy hűtve tálaljuk!

És végezetül, de nem utolsósorban kihirdetem a 2010-es júliusi GoodFood nyertesét:
Összesen 41 komment érkezett a blog jelenlegi fizimiskájával kapcsolatban (amit mindenkinek köszönök!!!), amiből a férjem (akit ez esetben véletlengenerátorként működött közre) a 3. kommentelőt, azaz LIMARA-t választotta!

Drága Limara!
Gratulálok és légy szíves írd meg postacímed, hogy minél előbb feladhassam a "nyereményed"!

2010. július 18., vasárnap

Osztrigaszószos marha

Az elmúlt napokban szinte egyáltalán nem főztem, vagy csak annyira basic dolgokat, hogy az nem is számít... Ma viszont sikerült túlkompenzálnom. Úgy alakult, hogy ebédre és vacsorára is vendégeink voltak, és még holnap egy "meghallgatásra" is vinnem kell némi süteményt, de erről később.
Most jöjjön annak a stir-fry-nak a receptje, amit délre készítettem és olyan jól sikerült, hogy egy kanálnyi sem maradt belőle (pedig 6 felnőtt adagnyi készült)...
A jó stir-fry-hoz kell egy wok, lehetőleg nagy tűz (wokláng), türelem (kis adagokban érdemes sütni), erős bicepsz (wokot emelgetni) és néhány spéci alapanyag (elég sok helyen kaphatóak, évekig ellálnak). Az én első stir-fry-om Amerikában készült 2000-ben, és hamisítatlan hortobágyi ízekkel rendelkezett. Olyannyira, hogy rögtön felmentést is kaptam az ilyetén próbálkozások alól.
A mai napig nem tudom pontosan, hogyan változott a kínainak induló kaja  húsos lecsóvá...de az biztos, hogy örök emlékké vált ez a kudarc.
Nem is nagyon próbálkoztam a wokkal jó tíz évig, mostanában kezdtem újra. Néhány szabályt betartva, egész "autentikus" ízeket is tudok produkálni, bár még mindig meg vagyok győződve arról, hogy reménytelen szélmalomharcot vívok. Ha igazi kínai konyhára vágyunk, akkor irány Wang mester étterme.

Az otthoni "maszatoláshoz" pedig íme egy egész kellemes recept:

Hozzávalók 4 személyre:
700 g  marhahús csíkokra vágva
2 csokor újhagyma (lila, zöld vegyesen)
2 kápiapaprika vagy kaliforniai paprika
szójaszósz, mirin, osztrigaszósz,pirított szezámolaj, kukoricakeményítő
1,5 dl húsleves (igazi!)
földimogyoró olaj a sütéshez

1. A húst felcsíkoztam és rákanalaztam 3-3 tk szójaszószt és mirint, 1,5 tk pirított szezámolajat valamint 3 tk keményítőt. Összeforgattam, 20 percig állni hagytam.
2. Az újhagymát és a paprikát hosszanti csíkokra vágtam.
3. A marhahúscsíkokat a wokban kis adagonként lepirítottam, majd egy tálba szedtem. (Fontos, hogy olyan kis adagokban süssük, hogy a hús ne engedjen levet és kezdjen főni!)
4. A hús után a zöldségeket is lepirítottam (kb 2 perc) és külön tálra szedtem.
5. A wokba öntöttem a húslevest és 4 ek osztrigaszószt, kicsit beforraltam. Visszatettem a húst ebbe a lébe és addig főztem nagy lángon, amíg mártás sűrűségűvé nem vált. Hozzáadtam a zöldségeket és natúr rizzsel azonnal tálaltam.

Ti milyen gyakran használjátok a wokot?

2010. július 12., hétfő

Novák tata kedvence

Van nekünk egy rokonunk, aki nem csak színész és rendező, de jól is főz. Évente egyszer-kétszer összejövünk, és próbáljuk egymást "lefőzni". Valamikor 2004 őszén kezdtük ezt a sporttevékenységet (azaz a testtömegnövelést), akkor ezzel az "előétellel" indult az Andris által főzött ötfogásos, magyaros ízekre komponált vacsora.
Én jobban szeretem főételként, mert igen laktató, így a hozzávalók mennyiségét is ennek megfelelően adom meg.
S, hogy ki a Novák tata?
Novák Péter (alias Kimnowak) táncos-koreográfus édesapja, akinek a legenda szerint ez volt az egyik kedvenc étele.

Egy kis kiegészítés Teamami jóvoltából:
"Novák tata a Honvéd Táncszínház művészeti vezetője, aki az egyik megteremtője a magyar néptánciskolának. Nem utolsósorban ő alapította a Bihari Táncegyüttest.
Rendkívüli koreográfus.
Ezen kívül a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Kossuth díjas,és számos kitüntetése mellett magáénak tudhatja a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendjét és a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét is.
Csodálatos ember."

Hozzávalók 4 főre:
12 nagy fej gomba
250 g bryndza
2 kis fej lilahagyma
egy kis csokor petrezselyem
12 szelet bacon
száraz fehérbor
vaj, bors

A hagymát felaprítom, kis vajon üvegesre párolom.Hozzáadom a bryndzát, hagyom, hogy felolvadjon. Borsozom, összekeverem a felaprított petrezselyemmel. (Nem szabad külön sózni, hisz a szalonna és a bryndza is elég sós!)
Ezt a tölteléket belekanalazom a gombafejekbe, melyeket egy-egy csík baconbe tekerek. A gombafejek alá öntök egy kis száraz fehérbort és 200 fokos sütőben kb fél óra alatt készre sütöm őket.
Egy szelet kenyérrel és egy pohár borral igen finom vacsora!
Nálatok hogy készül a kedvenc töltött gomba?

2010. július 9., péntek

Málna bodzás rozézselében

Minden nyárnak megvan a kattanása, úgy látszik az idén a boros desszertek lesznek a nyerők. Az egészről Lívia tehet, mert idehozott egy hihetetlenül jó (szó szerint ütős) tokaji aszús fagyit, amit én egyszerűen nem tudtam abbahagyni, így Férj is csak elmondásból ismeri.
Ezután megakadt a szemem Lebovitz úr rozés málnaszorbetén, amiből most készül a harmadik adag, annyira jó.
A sort muszáj folytatni, így most zselé készült.
Na nem mintha szeretném azokat a zselének csúfolt masszív undormányokat, amikkel anno az USA-ban találkoztam (tényleg, tudja valaki, hogy azokban mi a jó?)...de ma kísérletező kedvemben voltam. Ráadásul kaptunk mi már egyszer egy üveg chardonnay zselét, ami igen jól csúszott karácsony tájékán.
Tehát a feladat adott volt: komponáljunk egy finom állagú zselét. Legyen benne bor, málna és bodza. Ez utóbbi a kiváncsiságom miatt került bele, de nekem elhihetitek, nem rontotta el...

Hozzávalók:
400 g málna
4 dl száraz rozé bor ( Varga pincészet Pinot Noir rulez)
4 ek bodzaszörp (szigorúan házi)
4 ek cukor
3 és fél zselatinlap

A málnát lemostam, a bort összeforraltam a cukorral és a bodzaszörppel. A zselatinlapokat hideg vízben pár percig áztattam, majd a forró borhoz adtam. A poharak aljában szétosztottam a málnaszemeket, erre öntöttem a boros keveréket.
Tudom, hogy nem zöld dolog, de én egyből betettem a hűtőbe.
A vendégeink nemsokára itt lesznek, de annyit már most is kijelenthetek, hogy ha nekik nem ízlik, én szívesen feláldozom magam a maradékpusztítás oltárán.
S hogy milyen az állaga? Épp hogy kocsonyás, ha megmozdítom a poharakat akkor gusztusosan "remegős".


2010. július 8., csütörtök

Közvéleménykutatás

Kedves rendszeres, rendszertelen és zugolvasóim!


Nem tudom mi lelte a bloggert, de nem tudom átdátumozni az előző kiváncsiskodó bejegyzésem, amiben arról érdeklődöm, hogy tetszik Nektek az új fejléc? (nekem nagyon)

Ha már megismétlem a kérdést, feltennék még egy párat:

Szerintetetk maradjon-e így a bejegyzések háttérszíne, vagy legyen világosabb?

Két vagy három"sávos" legyen az elrendezés?

A jövőben milyen receptekre/alapanyagokra fókuszáljak?

Meg úgy egyáltalán, mi a véleményetek/építő javaslatotok a blogról/bloggal kapcsolatban?


Természetesen, hogy a válaszadási kedvet fokozzam, egy mini nyereményjátékot is hirdetek:

A 2010/06 Good Food magazint fogom kisorsolni a 2010.07.19-ig válaszolók között!

2010. július 2., péntek

Málnasorbet rose borral

Hát újra itt vagyok!
Még mindig nem sikerült magamat utolérni, a blog új arculatához is várjuk a szerzői engedélyeket és Londonról sem sikerült még írni. Viszont kaptunk a héten 3 láda málnát, amivel kezdeni kellett valamit.
Mármint azzal a kettő ládányival, ami egy nap múlva még ehetőnek bizonyult.
Mivel a lekvárfogyasztásunk elhanyagolható, úgy döntöttem, különböző málnafagyikat készítek a hőségre való tekintettel. Készül itt hagyományos málna, csokoládéfagyi málnával, vaníliafagyiba húzott málnacsíkok és mind közül számomra legkedvesebb: ez a sorbet.
Igazi felnőtt darab, aminek minden cseppje egy élmény!

Hozzávalók:

340 g málna
130 g cukor
500 ml száraz rozé bor

A hozzávalókat felforraltam, majd egy percig forraltam, hogy az alkohol kifőjön belőle.
Lehűtöttem, átpasszíroztam.
A fagyasztógépbe öntöttem és 15 perc múlva tálaltam.
Mennyei!