Mogyorós-kávés keksz

Gondoltam újítok egy kicsit, és nem zabpelyhes keksszel töltöm meg újra a nagy dobozunk. Martha Stewart honlapján jobbnál-jobb receptekre bukkantam, ez is közülük való.
Igazi jó kis ropogtatnivaló, nem csak felnőtteknek!
Hozzávalók:
2 bögre (250 ml) liszt
1 tk sütőpor
1 tk só
220 g vaj
1,5 pohár barna cukor
2 nagy tojás
3 ek Nescafe
30 dkg durvára vágott mogyoró

A hozzávalókat összedolgoztam, majd kicsit hűtőbe tettem dermedni. Diónyi halmokat pakoltam a szilikon sütőlapra és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Szerintem darált mogyoróval is nagyon jó lehet, legközelebb úgy próbálom ki.
A teáskanálnyi só pedig egyáltalán nem sok, nagyon jól kiemeli az ízeket!

Mazsolás kuglóf brióstésztából, Pierre Hermé szerint

Október 28-án megszületett M. barátnőm kisfia, így valami nagyon táplálóval szerettem volna az új anyukának kedveskedni a "tejfakasztó" bulin.
Régebben is készítettem már brióst, de őszintén mondom, ennél jobbat még nem kóstoltam!!! A falatok valósággal olvadtak az ember szájában...
A kuglófnak egyetlen hátránya van: a tárolást nem nagyon bírja, tehát érdemes akkor sütni, amikor nagyobb vendégseregre számíthatunk, akik hamar eltüntetik az utolsó morzsát is. Számításaim szerint egy ekkora kuglóf 12-15 embernek is elég lenne, ha mindenki csak egyszer kérne. A mi esetünkben 6 felnőtt egy ültő helyében megette a két harmadát.
Hozzávalók:
7 g porélesztő
7 nagy tojás (vagy 8 kicsi)
500 g rétesliszt
400 g szobahőmérsékletű vaj
egy tk só
250 g rumba áztatott mazsola
pattintott mandula

továbbá:
80 g vaj és cukorszirup a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz

A tojásokat összekevertem az élesztővel, sóval és a liszttel. Miközben a robotgép dagasztott kanalanként hozzáadtam a vajat.
Bő negyedórás dagasztás után a tészta csodálatos állagúvá vált, szépen elvált a keverőtál falától. Ekkor még beledolgoztattam a mazsolát, majd 3 órán keresztül kelesztettem.

Kivajaztam egy nagy kuglófformát a tetejébe szórtam a mandulát. A tésztát egyenletesen eloszlattam a formában és újabb másfél órán keresztül kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb. 50 perc alatt megsütöttem a kuglófot.

Rácsra borítottam és még forrón lekentem vajjal, majd cukorsziruppal (ezt 300 g cukorból, két dl vízből és egy tk narancsvirágvízből főztem, de a harmada is elég lett). Megszórtam kristálycukorral.

Langyosan volt a legfinomabb, de másnap reggel is jól csúszott a capuccino mellé!

"A" túrógombóc

Mostanában sorban főzöm a hagyományos magyar fogásokat, hogy kikísérletezzem a saját recepttáram.
Elég sok túrógombóc receptet kipróbáltam, az eredmények elég szélsőséges skálán mozogtak. Már kezdtem feladni, hogy valaha sikerül kikísérletezni a jó arányokat. Még jó, hogy a szomszédságban két hivatásos séf is lakik, ilyen esetekben a legjobb őket megkérdezni.
És mint várható volt: a gombócok remegősek, puhák és isteni finomak lettek!
Köszönöm Norbi!!!

Hozzávalók:
500 g áttört túró
3 pici tojás
egy csipet só
75 g búzadara

A hozzávalókat jól összekevertem és a hűtőbe tettem pihenni.
Történetesen elcsúsztak a hétvégi programok, így másfél nap után került sor a gombócok formálására.
Lobogó vízben 18 percig főztem őket és vajban pirított zsemlemorzsával, tejföllel és porcukorral tálaltam.

Gnocchi

Nagyon sokáig ódzkodtam gnocchit készíteni, így legtöbbször csak éttermekben ettem. A nyár végén viszont olyan szép Ella burgonyákkal találkoztam a piacon, hogy nem lehetett ellenállni a kísértésnek.
Az elkészítés egyszerű és gyors, az eredmény pedig minden várakozást felülmúl.

Hozzávalók:
60 dkg Ella (lisztes) burgonya
1 egész tojás
rétesliszt
parmezán
vaj

A burgonyákat héjastól puhára főztem, majd meghámoztam. Még forrón áttörtem őket, és egy nagyobb tepsiben szétterítettem a pürét, hogy minél több gőz távozzon belőle. Mikor kihűlt, összekevertem a tojással, sóval, ízlés szerint egy kis reszelt parmezánnal (elhagyható) és annyi liszttel, hogy formázható tésztát kapjak.
Egy nagy lábosban sós vizet forraltam.
A tésztákból hosszú, vékony rudakat formáztam, azokat kis darabokra vágtam, villával megnyomtam.
A sós vízben 1-2 perc alatt megfőnek, ha feljönnek a víz tetejére már lehet is őket kiszedegetni.

Ettük már spenóttal és márványsajttal, különböző gombaragukkal, de nekem még mindig önmagában ízlik a legjobban jó sok parmezánnal és vajjal meglocsolva.

Borgonya-zeller gratin

Mindenkinek megvan a maga mumusa a konyhában, nekem ezt a köretek jelentik. Nem mintha nem vágynék érdekesebb és finomabb dolgokra, de hajlamos vagyok ezen spórolni időt és energiát.
Így nem készült még nálunk soha szalmaburgonya, burgonyakrokett és még sok minden.
Időnként azért erőt veszek magamon, és próbálkozom.
Ezt a próbát két dolog is inspirálta: az egyik, a Pastramiban elköltött kellemes vacsora. A hely hangulata nagyon tetszett, a braisingelt borjú tökéletes volt, a köret viszont kriminális.
Bővebben: nyers és ízetlen.

A másik inspirációt az jelentette, hogy jelenleg a Kitchen Aid reszelődobjait tesztelgetem és nagy megelégedéssel tapasztalom, hogy fantasztikusan alkalmas akár krumpli és zeller 1 mm-es szeletelésére is. Így már tényleg nem nagy munka összedobni ezt a köretet.

Hozzávalók:
friss, nem fás zellergumó (200 g) és krumpli (600 g) 1:3 arányban
kb 3 dl tejszín
só, bors, szerecsendió
egy gerezd áttört fokhagyma
a kedvenc sajtunkból és jókora darab (kb 150 g)

A zellert és a krumplit meghámoztam, vékonyra szeleteltem.
A reszelődobot finomreszelőre cseréltem, és a sajtot is lereszeltem egy másik edénybe. A sajthoz kevertem a tejszínt és a fűszereket. Egy kis tejjel lazítottam, hogy ne álljon meg benne a kanál.
Egy kerámia sütőtálat kivajaztam, beletettem egy réteg zeller-krumpli egyveleget, ráöntöttel egy kis sajtos kencét. Ezt a rétegezést ismételtem, amíg el nem fogyott az összes hozzávaló.
Ekkor 180 fokos sütőbe toltam és kb 1,5 óra alatt megsütöttem. A tetejét félúton letakartam, nehogy megégjen, de nekem kellett ennyi idő, hogy a zeller is megpuhuljon.
Konfitált kacsával ettük, de én másnap magában is finomat ebéd kerekedett belőle.

Le Creuset

Aki egy kicsit is ismer, tudja mennyire odavagyok a jó és tartós dolgokért. Most éppen Le Creuset lázban égek, nagyon szeretném a következő burgundi marhatokányom egy ilyen csinos darabban elkészíteni. Méretben még hezitálok a 24 cm-es és a 26 cm-es között, de a színben már legalább biztos vagyok.
Már csak a beszerzésben kérek egy kis segítséget. Szerintetek hol érdemes venni?
Aki pedig birtokol ilyesmit, kérem írja meg a tapasztalatait!
Köszönöm!

A 24 karátos brownie

Ha már ilyen csokis hangulatba kerültem, nincs megállás, meg kell osztanom ezt a receptet is.
Mivel számomra (és még sok-sok barátunk számára is) ez lett a tökéletes, szerényen csak 24 karátosnak nevezem ezt a negyedóra alatt összedobható, saját fejlesztésű csemegét.

Hozzávalók:
200 g étcsokoládé
250 g vaj
4 tojás
40 g cukrozatlan kakaópor
125 g liszt
1/4 tk sütőpor
400 g nádcukor
200 g pirított mogyoró
egy löttyintés házi vaníliakivonat

A sütőt bemelegítem 180 fokra.
Egy edénybe vizet teszek, erre teszem rá a robotgép tálját, hogy a gőzben összeolvadjon a csokoládé és a vaj.
A mogyorót megpirítom. A többi hozzávalót kimérem.
Amikor a csokoládé és a vaj felolvadt, hozzáadom a tojásokat és a többi hozzávalót. Aki nagyon kávés, nyomhat bele még egy erős presszót is, nem fogja elrontani. (Én inkább mellé szeretem inni.)
Sütőpapírral kibélelek egy kis méretű tepsit vagy jénait (23x23 cm), beleöntöm a masszát.
A sütőbe tolom és kb 30 percen át sütöm.
Az, hogy mikor veszem ki, ízlés dolga. Mi nem szeretjük szárazon, de aki így kedveli, nyugodtan ráhúzhat még tíz percet.
Vaníliafagyival, tejszínnel, málnazselével vagy csak egy csésze kávéval garantált siker!

Earl Grey teás csokimousse

Konzervatív vagyok a teákat illetően, az örök kedvencem még mindig az Earl Grey. Ezért is örültem nagyon tavaly télen, amikor felfedeztem, hogy a Lindt-nek kapható ilyen teás változata is.
A kombináció tuti befutó lett, ma csoki mousse formában készítettem.
Hozzávalók 2 személyre:
100 g minőségi étcsoki (én Valhrona Guajana-t használtam)
1-2 ek erős Earl Grey tea
2 tojás
1 dl tejszín
egy ek cukor
1/2-1 tk narancsvirágvíz (Culináris)

A csokoládét gőz felett megolvasztottam, hozzáadtam a teát. Kicsit hagytam kihűlni. Hozzákevertem a két tojás sárgáját, majd óvatosan a keményre vert tojásfehérjéket. Itt érdemes először egy kanálnyi mennyiséggel fellazítani a masszát, majd így hozzáadni a maradék habot.
Üvegpoharakba (koktélospohárban remekül mutat) szedtem és a hűtőbe pakoltam.

A tejszínt a cukorral és a narancsvirágvízzel összekevertem, majd kézi minihabverővel (Ikea gyerekkollekció :-) félkeményre vertem. A csokihab tetejére halmoztam, a tetejére csokiforgácsokat szórtam.

Megj:
Most, hogy már megettük, az a véleményünk, hogy ez így túl tömény. Így a közeljovőben kipróbálom Pierre Hermé alapreceptjét is, ami már első ránézésre is könnyebbnek tűnik.
Hamarosan folytatom a történetet...

Forrás: Olive 2009/10

A klasszikus forró csoki P.H. módra

Bár az eredeti forró csokoládéban nem szerepel tej, mégis a legtöbb helyen valami tejes verzió kapható. Azok a helyek, ahol porból keverik, pedig nem számítanak.
Mióta lehűlt a levegő, kezd véget érni a csoki-absztinenciám. Rendes kis Gombóc Artúr módjára először a nyárról maradt csokifagyi fogyott el, majd a bonbonok. A héten már csak alapanyag csokik maradtak a szekrényben, így kénytelen voltam munkához látni.
Bemelegítésül ezt a csokoládéitalt választottam.

Hozzávalók:
500 ml 3,6%-os tej
60 g víz
50 g cukor
115 g 70%-os étcsoki olvasztva

Egy kis lábasban összemelegítettem a tejet, a vizet és a cukrot. Hozzáadtam az olvadt csikoládét és kevergetve tovább melegítettem. Ahogy az első buborék a felszínre úszott, levettem a tűzről és egy percig turmixoltam egy botmixerrel. Ettől valami csodás állaga lesz, szóval ki ne hagyja senki ezt a lépést!

Poharakba töltöttem és tejszínhabbal tálaltam. Aki szereti cifrázhatja a kedvenc fűszerével.
Lélekmelegítő!

A mi márványsajtos kekszünk

Imádjuk a jó érett márványsajtot. Azon kívül, hogy finom, nagyon hálás darab abból a szempontból is, hogy sokáig tárolható. Legfeljebb egy kicsit még márványosabb lesz :-D
Így jártunk most is, a sajtfiók hátsó részében megbúvó darabkával.
A receptet a Sajtkukacék és Gabojsza receptjéből gyúrtam és formáltam a saját ízlésünkre, ami olyan jól sikerült, hogy muszáj dokumentálnom.
Hozzávalók:
18 dkg liszt
18 dkg márványsajt
14 dkg vaj
egy fél tk só
2 tk demerara cukor

A hozzávalókat késes gép híján két kis kezemmel alaposan összegyúrtam, majd a fagyasztóba tettem pár percre. Kinyújtottam, korongokat szaggattam és 180 fokos sütőben kb 10 perc alatt megsütöttem.
Mi muskotályos édes szőlővel szerettük a legjobban.

Energiabomba fáradt hétköznapokra és hétvégi kirándulásokra

Az úgy van, hogy akárhányszor nyitom ki a Szakácsok könyvét, mindig a flapjack-hez jutok, nézem a katonás sorba állított csodaszép szeleteket, és jól megbeszélem magammal, hogy ez a következő dolog, amit megsütök.
Aztán a dolog rendre elmarad.
Tegnap viszont volt egy szabad fél órám és némi ihletem, így elkészült. És milyen jó, hogy elkészült! Így ma P-nek nem kell gumimacit rágnia kaja helyett egész nap a nógrádi vadonban a céges rendezvényükön (a múltkor ugyanis ezt bírta venni a főnökük "ellátmányként"), ha nem jut ideje enni. Dani is ezt rágcsálta ma bölcsibe menet, és nekem is erőt adott a hajnal hatos keléshez.

Annyiban változtattam csak a recepten, hogy több áfonyát tettem bele, és nem vontam be fehércsokival a szeletkéket. Szerintem így is elég tömény, ütős darab, csokival a tetején már émelyítő lenne...

Hozzávalók:
250 g vaj (véletlenül sem margarin)
200 g juharszirup
100 g barnacukor (esetleg itt is lehet faragni a mennyiségből)
100 g liszt
250 g zabpehely
220 g vörösáfonya

A vajat a juharsziruppal és cukorral összemelegítettem. Amikor habzani kezdett belekevertem a többi hozzávalót. Egy 23x23 cm-es sütőpapírral kibélelt formába simítottam és 170 fokos sütőben kb 25 percig sütöttem. Mikor teljesen kihűlt papírral együtt deszkára emeltem, és egy éles késsel kis téglalapokra szeleteltem.
Dobozban pár napig eltartható.

Legközelebb kipróbálom mézzel is, de akkor kihagyom a barnacukrot, nehogy túl édes legyen. Esetleg kandírozott narancs és citromhéj, esetleg gyömbér, fahéj hozzáadásával téliesíthető az ízvilág. Juharszirup esetén nem érdemes fűszerezni, nehogy agyoncsapjuk a szirup aromáját.

Almás pite gyorsan, maradékokból

Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb almás pite, amit valaha készítettem. A receptet improvizáltam, így az adatok hozzávetőlegesek.
Mivel a tésztaréteg alulról kimaradt, így elronthatatlanná vált és kb feleannyi kalóriából megúszható lett volna, mint a klasszikus verzió...csak ne akarnánk folyton repetázni.


Hozzávalók:
kb. másfél kiló savanyú alma hámozva, darabolva
egy diónyi vaj
kb. 10-15 dkg mazsola
pár kanál méz
egy tk. fahéj
Calvados (opcionális)
Ezeket kb 10 percig összepároltam. Nem kell, hogy megpuhuljon teljesen az alma, csak egy kis levet engedjen. Nálam nem került sütőbe azonnal ez az egyveleg, így a mazsola szinte teljesen felitta az alma levét.
Az almatölteléket a piteformába öntöttem, és befedtem a tésztával.
Ehhez a mélyhűtőben leledző omlós tészta maradékokat használtam, de akinek olyan nincs gyúrjon össze 5 dkg vajat, 10 dkg liszttel és 2,5 dkg cukorral és egy tk hideg vízzel.
A lényeg az, hogy vágjunk nyílásokat a tetejére, hogy a gőz távozhasson.
Egy tojássárgáját kicsit felhígítottam tejjel, azzal kentem le a tetejét.
200 fokon hamar megsült.

Aki ettől szofisztikáltabb desszertre vágyik, annak pedig ezt a receptet ajánlom.

Vöröslencsés sárgarépaleves

Ezt a leves könnyű és gyors, ezenkívül remekül megtöri a hétköznapi ízek esetenkénti egyhangúságát. Nekünk nagyon ízlett!

Hozzávalók:
egy kis fej hagyma
40 dkg sárgarépa
15-20 dkg vöröslencse
2 liter húsleveslé (lehetőleg ne kockából)
só, bors, köménymag
korianderzöld
joghurt

Legelőször két tk köménymagot pattogtattam meg száraz serpenyőben.
Pár kanál olajon megfuttattam a hagymát, hozzáadtam a répát, lencsét, húsleveslét, a köménymag felét, sót, borsot. Addig főztem, amíg a répa meg nem puhult.
Ekkor botmixerrel lepürésítettem.
A maradék köménnyel, aprított korianderzölddel és joghurttal tálaltam.
Friss pitával vagy naan kenyérrel a legjobb!

Korianderzöld:
Nálam egy erkélyládában burjánzott egész nyáron, amit ollóval kb. kéthetente lenyírtam és lefagyasztottam. Hatalmas adagot sikerült így betárazni, ami biztos kitart jövő nyárig.

Narancsos datolyakenyér

Zazáleának (aki elkészítette a Kapitány csudaszép falvédőjét) ígértem egy jó kis fahéjas-fűszeres receptet, amivel turbózhatja a család amúgy is ipari méreteket öltő fahéjfogyasztását.
A recept eredetije Ina Gartent dicséri, de néhány ponton szerintem elkélt a változtatás.
Ezzel a recepttel hivatalosan is megérkezett az ősz a konyhánkba, aminek én speciel örülök. Előkerülnek a melegítő fűszerek és a csokitartalékok, lehet nagyokat teázni, kávézni, kinek mi a kedvence...ezekhez az alkalmakhoz pedig tökéletes kísérő ez a gyümölcskenyér.
Aki további variációkat is kipróbálna, annak pedig ajánlom a sütőtökös, vörös áfonyás verziót is.

Hozzávalók:

30 g durvára vágott datolya, amit előzőleg beáztatunk 1/3 pohár narancslikőrbe (durván 3 óra alatt felszívja a likőrt a gyümölcs)

65 g vaj
1 tojás
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy nagy narancs reszelt héja
2 pohár (250 ml) liszt
1/2 pohár barnacukor
2 tk sütőpor
egy tk őrölt fahéj
fél tk őrölt szerecsendió
1/4 tk őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
3/4 pohár frissen facsart narancslé
egy pohár durvára vágott dió vagy pekándió

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A hozzávalókat szépen összekavarjuk és a sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyérformába öntjük.
Kb. egy óra alatt készre sütjük.
Érdemes megvárni amíg kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni. Nálunk ez nem sikerült.
Állítólag a hűtőben egy hétig is eláll...ezt sem lesz alkalmunk tesztelni.
Reggelire, uzsonnára, és antidepresszáns helyett is kiváló!

Kéksajtos-mézes fagylalt

Ha valaki már gondolkozott azon, hogy lehetne egy fogásban "megúszni" a menü sajt és desszert tételét, az feltétlenül próbálja ki ezt a kombinációt.
A legjobb dolog, ha el sem áruljuk, mivel készüljük meglepni a vendégeinket, csak lazán felszolgáljuk a "fagyit". Aztán csendben kuncogunk a ledöbbent fejeken, akik lányos zavarukon túljutva bekanalazzák az egészet. És repetát kérnek.
Ugyan mi tegnap csak mézzel és pirított dióval próbáltuk, de bátran ajánlom rozmaringos (vagy édesszájúaknak fahéjas-szegfűszeges) sült körte mellé.

Hozzávalók:
4 tojás sárgája
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
115 g kék sajt (érdemes valami komoly darabba beruházni)
6 ek méz

A tojássárgájákat a tejjel szokás szerint krémmé főztem. Belemorzsoltam a kéksajtot és mikor felolvadt benne, hozzáadtam a mézet és a tejszínt.
Kihűtöttem, a fagyigép pedig kikavarta.
Szenzációs!

A tökeletes ciabatta

Volt tavaly már egy ilyen poszt, de a képen is látszik, hogy a produktum messze volt az igazitól. Azóta már eltelt egy év és lassan teljesen rászoktunk a bolti ciabattára. Nincs is azzal semmi gond, csak kicsit drága, és el kell érte menni a boltba. Autóval.
Ehhez képest itt ül a Kitchen Aid a pulton, tele a hűtő aszalt paradicsommal és olivával, az erkélyen pedig burjánzik a rozmaring....
Már csak a megfelelő recept hiányzott, amit Limaránál találtam meg.

Nem is fogom itt másolgatni, csak leírom az én gyakorlati tapasztalataimat, amivel tényleg nem lesz 10 percnél több a munka vele, mondhatni mindennapi kenyérré is alakulhat a recept.

A kovászhoz kimérem a lisztet, belecsapok 1/4 tk porélesztőt, és kb 1,5 dl vizet. Egy zárható műanyag edényben hagyom bugyogni egy bő fél napig. Éjszakára hűtöm.
Másnap hozzáadok egy babapohárnyi langyos vizet (mert a cél, hogy ne méricskéljünk) és egy csapot tk porélesztőt. Belekeverek 2 púpos tk Maldon sót (ebből sokkal több kell, mint amit Limara ír, mivel pelyhes állagú és kevésbé sós) és áttöltöm a masszát a robotgép keverőtáljában.
Kanalanként elkezdem adogatni hozzá a lisztet (nem mértem, csak az első sütésnél, de nagyjából pont annyi kell mint amennyi a receptben szerepel), pont annyit, amennyit a víz felvesz.
Azt hiszem ez itt a legkritikusabb pont. Érdemes először belemérni a receptben szereplő mennyiséget, hogy meglássuk mi a kívánt állag. Nekem akkor még túl híg volt, így belekerült még 2 ek, amivel tökéletes lett. Az először folyósnak imponáló masszát legalább 10 percig dagasztja a gép, hogy a benne lévő glutén szerkezete tökéletesen kialakuljon. Ez onnan is látható, hogy a gép karja szálakat húz dagasztás közben a tál fala és a tészta közé... Ezek a szálak fogják a tésztát megtartani kelés közben is, hogy ne terüljön ki piskótaként a tepsi aljában.
Ha ez megvan, duplájára kelesztem.
Kelés után nagyon-nagyon kilisztezett deszkára kaparom át a masszát. Rászórom az olivát, a fűszereket, a paradicsomot, de hagyhatom simán is. Én simán csak háromba hajtottam, újra kelesztettem. A következő körben vágtam négy részre, és óvatosan újra háromba hajtogattam a darabkákat. Itt a lényeg a "könnyű" (ki ne nyomjuk belőle a levegőt!) lisztes kéz, mert különben mindenhova ragadni fog a tészta!
Egy kilisztezett nagy sütőlemezre helyeztem a négy kis ciabattát, egymástól tisztes távolra. Mire bemelegedett a sütő, szinte duplájára keltek.
A sütést Limara szerint végeztem, az eredmény pedig magáért beszél.

Olivaolajba tunkolva, vajjal megkenve, rusztikus levesek mellé, szendvicsnek isteni!

Almás-morzsás muffin

Ezt a receptet is régen ígérem, jöjjön hát. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon rá lehet kapni és nagyon jól lehet variálni, amint azt a következők is mutatni fogják.
Kezdő háziasszonyoknak és sietős profiknak is bátran ajánlom!


Hozzávalók:
200 g kis kockákra vágott alma
260 g liszt (lehet részben teljes kiőrlésű is, de néhány kanál zabpehellyel is helyettesíthető a liszt egy része)
2 tk sütőpor
1 tk fahéj
csipet szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió
100 g durvára vágott pirított dió, mogyoró vagy mandula esetleg ezek kombinációja (maradékok!)
1 tojás
140 g barna cukor
120 g vaj
1 tk házi vaníliaesszencia (vodka és vanília)
2-2,5 dl író vagy kefír vagy tej

Ezekbő a hozzávalókból szokásos módon muffint kavarunk, amit szétosztunk a kis formákban.
A tetejére a következő hozzávalókból morzsát készítünk és a tetejére szórjuk:
50 g liszt
egy tk fahéj
60 g durvára vágott dió vagy mogyoró (pirítva)
50 g vaj

Én ezesetben a liszt helyett a maradék amaretti kekszeket törtem porrá, ami nagyon sokat dobott az amúgy is finom kis süteményeken.
180 fokos sütőben a szokásos módon sütöttem,
Pillanatok alatt elfogy, uzsonnára és reggelire is remek!

Cheddar sajtos-kapros scone

Még a nyáron vettem meg Ina Garten egyik legsikeresebb könyvét a Barefoot Contessa-t. A könyv több, mint 10 éves, így ami újszerű lehetett benne anno, most már triviálé. Mindenesetre időnként átlapozom, és szörnyülködöm. Ugyanis minden recept üzemi menza méretekre van megadva, de legalább fél kiló vajjal indít. Viszont ez a scone recept már elsőre megtetszett.
Pár hónap szörnyülködés után így ma vettem egy nagy levegőt és szimplán elnegyedeltem a receptben szereplő mennyiségeket, hogy kipróbáljam ezt a remek sós "pogácsot", ahogy a Kapitány úr elnevezte.
Sós, vajas, gyors, finom és nem fornetti.

Viccet félretéve: Isteni sörkorcsolya lett belőle, biztos nem utoljára készült nálunk.

Hozzávalók:
egy pohár liszt (250 ml)
85 g vaj (!)
fél tk só
másfél tk sütőpor
egy tojás
50 ml tejszín
50-80 g reszelt cheddar (Cserpes!)
egy kis csokor kapor felaprítva

Először is előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összekevertem, majd lisztezett deszkán kb 2 cm vastagra nyújtottam. A tésztából 8 háromszöget vágtam, sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem őket. Egy elhabart tojással megkentem a tetejét és kb 30 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

Aki az édes verziót is kipróbálná, ide kattintson.

Gigantes plaki avagy görög paradicsomos bab

Ez az étel is a múlt héten készült a szeptemberi Good Food alapján. Nagyon kedveljük a babot, ebben a formában pedig igazán sokoldalúan használható. A görögök leginkább rusztikus kenyérrel, görög saláta mellé fogyasztják, de akinek hiányzik a hús, grillezzen mellé néhány csirkemellcsíkot gyros fűszerkeverékkel és máris kész a komplett menü.
Szerintem tortillába csavarva, némi avokádóval és zöldcitromlével vagy egy pirítós tetején sem nagy szentségtörés a maradék hasznosítása.
Hozzávalók:
500 g nagy szemű fehér bab 12-24 órán keresztül beáztatva
olivaolaj
egy nagy fej hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
800-100 g paradicsom, lehámozva, aprítva
1 ek oregánó
egy csipet fahéj
só, bors
egy marék petrezselyemzöld

A babot éppen puhára főztem, leszűrtem. A hagymát és a fokhagymát megpirítottam, hozzáadtam az aprított paradicsomot. Hozzáadtam a többi hozzávalót is (petrezelyem kivételével) és pár percig főztem. Sóztam, borsoztam.
Egy kerámiatálba átöntöttem a babot, nyakon öntöttem a paradicsomos egyveleggel és 180 fokos sütőben kb egy órán keresztül sütöttem. Nem szabad kavargatni, mert összetörik a bab! A végére szépen beissza a paradicsom levét magától is...
Szobahőmérsékleten és másnap az igazi!

Pite karamellizált hagymával és baconnel

Évekkel ezelőtt sütöttem meg az egyik Stahl könyvben szereplő póréhagymás pitét, ami egész finomra sikeredett. Na ha az Makó, akkor ez itt kérem szépen Jeruzsálem.
Legszívesebben meg is tartanám magamnak a receptet... na de az meg már milyen lenne?
Ráadásul ez a pite oktató célzattal készült: öcsém kért egy gyorstalpaló pite 101-t rövid ittartózkodása során.
Legelőször egy omlós tésztát (pate brisee) készítettem:
150 g vaj
300 g liszt
egy nagy csipet só
egy tojás összegyúrásával. Ha kell, egy ek vizet is lehet hozzáadni, hogy összeálljon a tészta. Mint mindig itt is lényeg a gyorsaság.
Ahogy összeállt a tészta, két réteg folpack között kb 3 mm-esre nyújtottam és belesimítottam a cakkos szélű piteformába. A lelógó részeket legszebben úgy lehet levágni, hogy a nyújtófát végiggörgetjük a piteforma tetején. A tésztát villával megszurkáltam és betettem a hűtőbe pihenni. A maradék tészta (ami hulladékként keletkezett) pedig a fagyasztóba került.

A munka dandárját a következő lépés jelenti: egy kiló vöröshagymát kell hámozni, félbevágni és cikkekre metélni.
De mielőtt ehhez nekilátnánk érdemes kis lángon odatenni 150 g bacont felkockázva, ami szépen kisül ennyi idő alatt.
A kisült bacont papírtörlőre szedtem, hagytam kihűlni.
A visszamaradó szalonnapörcön pedig szép lassan megkaramellizáltam a hagymát. Ehhez sem kell szakértelem, csak türelem. Időnként megkavargatva szép aranybarna lesz a hagyma, anélkül, hogy leégne. Egyetlen hiba: ötödére esik össze, úgyhogy aki elnassolgatná, az eleve két kilóból álljon neki.
Miközben pirul a hagyma aranybarnára sütöm a pitetésztát. Azaz először 15 percig sütöm vakon 180 fokos sütőben, majd a nehezéket eltávolítva 160 fokos sütőben készre sütöm.

Egy kis edényben összekavarok egy egész tojást egy tojássárgájával, 125 ml tejjel és 125 ml tejszínnel. Teszek bele sót, borsot, szerecsendiót.
Összeállítom a pitét: A tésztára halmozom a karamellizált hagymát, rászórom a bacont, leöntöm a tejszínes katyvasszal.
140 fokos sütőbe visszatolom, amíg a "rántotta" meg nem szilárdul (kb 15 perc).

Isteniiiiii!

Itt van az ősz! Szűzpecsenye roston zöldségekkel

Ugyan nem ezt a bejegyzést szántam mára, de az öcsémmel véghezvitt spontán ebédfőzés olyan jól sikerült, hogy muszáj megosztanom.
Azt sejteni lehetett, hogy a hús jó lesz, de nálam a zöldségek vitték el a pálmát, azok közül is a cékla. Mondom én, aki "ofisöli" nem szeretem a céklát. Jobban mondva a savanyított verzióért nem rajongok. Sütőben sütve jobban ízlett, de ez a serpenyőben sült az eddigi legjobb.

A recept végtelen egyszerű: Vettem két kis szűzpecsenyét, amit olajban, mustárban egy marék kakukkfűvel és négy gerezd fokhagyma társaságában bepácoltam. Másnap olajat forrósítottam egy nagy serpenyőben és minden oldalról körbepirítottam a husit. Ez amolyan füstölös, sercegős hadművelet, amit a legjobban utálok a konyhában (főleg azért mert utána nem győzök takarítani), de nem érdemes kihagyni.
Eközben kihalásztam minden zöldséget, ami a hűtő aljában kallódott. Szám szerint 6 bébicukkinit, 6-7 répát, 3-4 fiatal céklát. Ezeket megpucolgattam, felaprítottam. A répánál még gyakoroltam a faragóművészetet is, csinos kis hordócskákká alakítottam őket. (Megjegyzés: rettenes nagy az anyagvesztesége a dolognak, úgyhogy legközelebb alapléfőzéssel egybekötöm a dolgot.)
Mikor a hús megpirult, kerámiatálba szedtem, megtűztem friss rozmaringágakkal, zsályalevelekkel, vajat tettem a tetejére, sóztam, borsoztam és betoltam a 200 fokos sütőbe fólia alatt puhulni. Időnként locsolgattam is a saját levével.
A zöldségekhez kitöröltem a serpenyőt, friss olajat öntöttem bele, és pucoltam pár gerezd fokhagymát. Ebből kettőt megpirítottam olajon, majd mellédobtam a cukkinikarikákat. Több adagban készült el, ahogy fogyott az olaj, pótoltam, illetve a fokhagymagerezdeket is újítottam. A lényeg, hogy sose égjen meg a fokhagyma, időben ki kell venni.
Miután az utolsó cukkini is megsült, beledobtam a répákat és a felkarikázott céklát is a serpenyőbe, amolyan kísérletképpen. Kis lángon, időnként átforgatva szépen ezek is megpirultak, sőt a répa át is vette a cékla színét egy kissé. A cékla kifejezetten édes volt, a répa zsenge, a cukkini meg hagyományosan fokhagymás.
Az omlósra puhult husit ezzel a zöldségegyveleggel tálaltam.
Üdítően könnyű, zamatos étel!

Fekete-erdő muffin

No akkor közkívánatra jöjjön a következő tuti muffin. Ezzel először egy munkahelyi míting keretén belül találkoztam, a volt főnököm sütötte az irodagyűlésre. (Megjegyzem, mindenki szerint ő volt a legjobb főnök és még csak nem is a sütik miatt). Hozzávalók:
magvazott meggybefőtt (legjobb a házi) jól lecsöpögtetve
260g finomliszt
1,5 tk sütőpor
3 ek cukrozatlan kakaópor
2 tojás
120 g cukor
120 g vaj
2 dl író vagy tej vagy kefír
esetleg egy-két marék csokoládé durvára vágva

A hozzávalókból szokásos módon elkészítem a tésztát, amit 180 fokos sütőben megsütök.
A meggy lecsöpögtetett levével vagy esetleg meggylikőrrel megöntözöm a kihűlt muffinokat, de vigyázok arra, hogy ne ázzanak el. Habszifonban tejszínhabot készítek, amivel közvetlenül tálalás előtt díszítem a sütiket.
A tetejére egy-egy szem cukrozott meggyet teszek és csokoládédarával (LIDL) is megszóróm.
Elronthatatlan és mindig nyerő.

Egy csöpp ketchup

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, saját ketchupot főzök hamarosan, biztosan kinevettem volna. De ez a csináld magad hozzáállás rendesen be tud gyűrűzni, amit részben a paranoia, részben pedig a kíváncsiság hajt. Mivel mostanában rengeteg paradicsomot veszünk a piacon áruló néniktől, bácsiktól, adta magát a téma, hogy ezt is kipróbáljuk.

Ehhez nem a képen látható gyönyörű koktélparadicsomokat használtam, hisz az kedvenc aktuális nassolnivalónk, hanem hatalmas szív alakú befőzőparadicsomokat vettem egy nagytarcsai nénitől.

Az alapötlet a GoodFoodból származik, a kivitelezést már inkább anyukám tanácsai alapján végeztem.

Hozzávalók:
2 kg paradicsom felparítva
4 nagy hagyma
250 g zellergumó
4 gerezd fokhagyma
egy tk őrölt koriander
egy rúd fahéj
egy tk szegfűbors
1/2 tk őrölt bors
1/2 tk Tabasco
200 ml fehérborecet
pár kanál nádcukor (eredeti recept 200 g-ot ír, de szerintem az durván sok)
só

Először is egy nagy fazékban feltettem főni a paradicsomot. Amikor jól összerottyant, átpasszíroztam. (A Kitchen Aid-del egy perc volt.)
A zellert és a hagymát felkockáztam, pár kanál olajon lepirítottam, majd a fokhagymát is hozzáadva még egy percig dinszteltem.
Felöntöttem a lepasszírozott paradicsomlével, hozzáadtam a többi hozzávalót is, fellforraltam majd a legkisebb lángon főzni kezdtem. Kb félúton átmenetileg kivettem belőle a fahéjat és a szegfűborsot és botmixerrel krémesre pürésítettem. A fűszereket visszatettem és még kb 1 órán keresztül rotyogtattam. Időnként megkavargattam, kóstolgattam.
Mikor már jó sűrű lett kis üvegekbe szedtem és száraz dunsztba tettem.
Elvileg 3 hónapig eláll.
Kétlem, hogy addig ne fogyna el.

Ti szoktatok ketchupot főzni?

A tökéletes biscotti nyomában

Pár hete elcsábultam egy zacskó bolti biscottira... A biscotti azon túl, hogy drága volt, még gejlnek is bizonyult, de pikkpakk elfogyott. Ezúttal nem a "cica", hanem a Kapitány ette meg. Almalébe mártogatva.
S azóta minden reggel ezt hallgatjuk: Kérek szépen biszkottit!

Nekem se kellett sok, felkajtattam a könyveimet, az internetet és munkához is láttam múlt héten. Nem apróztam el, rögtön kétfélét készítettem (mivel nem kétszer annyi munka, és láttam milyen tempóban fogy az anyag). A csokisat egy Olive recept alapján készítettem, de ezzel nem vagyok megelégedve sem ízben, sem állagban. Mondjuk nem használt neki az sem, hogy csonttá szárítottam, de enélkül sem ismételném.

A vaníliás viszont egész jó lett (Good Food recept módosítva) és nem utolsósorban minden maradék szárított gyümit és magot el lehetett benne sütni. Szó szerint!


Hozzávalók:
350 g liszt
2 teáskanál sütőpor
egy-két tk vaníliakivonat
3 tojás
200 g cukor
kb 200 g szárított gyümölcs (áfonya, mazsola, barack)
kb 200 g pirított olajos mag (mandula, mogyoró, dió, pisztácia)

A tojásokat a cukorral habosra kavartam a robotgéppel. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, magvakat és gyümölcsöket. Ha kell még kanalanként lehet lisztet adni hozzá, hogy formálható legyen.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tésztát 4 részre osztottam, melyekből 30 cm-es rudakat formáztam lisztezett deszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, kicsit ellapítottam őket és kb. 25-30 percig sütöttem őket, míg meg nem szilárdultak.
Kicsit hagytam őket hűlni, de ezen a ponton akár egy éjszakára is megszakítható a folyamat. Egy nagyon éles késsel (nekem a recés élű NEM jött be, a santoku viszont igen) ferdén vékonyra szeleteltem a rudakat majd 140 fokon sütőbe toltam a szeleteket pirulni.

Sacher torta

Van-e ennél klasszikusabb torta? És finomabb?
Ízlés dolga.
Mindenesetre anyukám kedvencét öröm volt elkészíteni még egy olyan rohangálós nap után is, melynek során 3-szor jártam meg a Heim Pál kórház-Mátyásföld útvonalat 3 óra alatt (ezúttal nem a Kapitánnyal), majd estére megadta magát az autóm (generátor és aksicsere).
A torta a Szakácsok könyve alapján készült sok módosítással.



Hozzávalók:
150 g étcsoki (A Líviától kapott Valhrona Guajana lényegült át tortává)
150 g vaj
200 g cukor
1 vaníliarúd
7 tojás
150 g liszt
baracklekvár

250 g keserűcsokoládé
220 g cukor

1. A vajat és az étcsokoládét felolvasztottam gőz felett, majd langyosra visszahűtöttem.
2. A tojás sárgáját kikevertem a cukorral, majd a csokis keverékhez adtam.
3. A tojás fehérjéből habot vertem, majd kis adagonként, váltakozva az átszitált liszttel, a csokis masszához adtam.
4. Kivajaztam és liszteztem egy 24 cm-es tortaformát, beleöntöttem a tésztát.
5. 170 fokos sütőben kb 45 percig sütöttem.
6. Rácson kihűtöttem.

Másnap reggel 3 lapba vágtam és alaposan lekentem a múlt hónapban főzött savanykás sárgabaracklekvárommal (direkt sütési célból készült, héj nélkül, homogénné turmixolva).

A következő lépéshez délután jutottam.
Szirupot főztem 1,4 dl vízből és 220 g cukorból. A csokit megolvasztottam. Óvatosan hozzáadtam a szirupot a csokihoz, és tűz fölött addig kevertem, amíg újra homogénné nem vált.
Elvileg vissza kellett volna hűteni a mázt. Ehhez nekem se időm, se türelmem nem volt, így lazán ráöntöttem a tortára, melyen szépen végigcsorgott, simítgatni sem kellett.( A tortarács alá persze sütőpapírt tettem, hogy a "hulladékot" felfogjam, jó lesz az kávéba vagy valamibe alapon.)
A bevont tortát hűtőbe tettem, csak tálalás előtt fél órával tettem át a tortatálra, hogy szobahőmérsékletűre hozzam. A máz pedig féééééényesen sikerült!

Citromos-mákos muffin

Volt egy muffin korszakom kb 5 évvel ezelőtt, amikor ha kellett, ha nem sütöttem a kis süteményeket. Aztán szépen elmúlt, s bár Ikeás forma mellé még szilikonosra is beruháztam, muffint az idén még nem sütöttem.
Egészen a múlt hétvégéig, amikor is egy adag szedret akartam "elsütni". Pitébe kevés lett volna, muffinba viszont ideálisnak bizonyult. El is fogyott mind a 12 még aznap.
Nekem is ízlett, de fel sem vehette a versenyt az örök kedvencemmel: a citromos-mákossal.

Sokáig kísérleteztem egy időben a tökéletes arányok eltalálása céljából, szerintem ez pont olyan, mint az amerikai klasszik:
Hozzávalók:
egy bögre (2 dl) cukor
két bögre liszt
két (fanatikusoknak három) citrom reszelt héja
3 ek mák
10 dkg olvasztott vaj
1,5 dl író (vagy kefír vagy tej, ebben a sorrendben preferálom őket)
egy citom leve
egy tk sütőpor
2 tojás
vanília (opcionális)

A tojást kikavarom a cukorral, beleöntöm a vajat, majd az írót. Hozzákeverem a száraz hozzávalókat. Muffinpapírokkal bélelt formában 180 fokon aranyszínűre sütöm.
A formában hagyom kihűlni.

Mivel egy szem gyermekemnek igencsak bejön a műfaj, elképzelhető, hogy sorba felvonultatom neki a további kedvenceket is (bár akkor is ez a legjobb).

Fűszeres pilaf garnélával és kókusszal

Könnyű kis rizsétel azoknak, akik már unják a rizses húst.
Hozzávalók (2 nagy vagy 3 kicsi adag):
150 g basmati rizs
2 gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
2 paradicsom
4 ek olaj
1 tk köménymag (egész)
feketebors
1/2 rúd fahéj
3 szegfűszeg
3 kardamom
1 fej hagyma vékonyra szeletelve
kis darab friss gyömbér (urambocsá fagyasztott is perfekt)
1/2 tk kurkuma
1/4 tk chili (opcionális)
1 tk őrölt koriander
250-300 g nagyobbacska garnéla (LIDL: 1000 ft)
egy maréknyi friss kókuszforgács (Interspar:100 ft)

1. Megfőztem a rizst sós vízben, majd félretettem.
2. A gyömbért, fokhagymát és a hámozott paradicsomot az aprítógépbe tettem és szósszá kevertem.
3. Egy vastag aljú serpenyőbeen felforrósítottam az olajat, és hozzákevertem a darabos fűszereket. Ahogy sisteregni kezdett, mellécsaptam a hagymát és lassú tűzön kb 10 percig dinszteltem. Hozzáadtam az őrölt fűszereket és a paradicsomos szószt, majd összefőztem.
4. Végül belekevertem a rákokat is, és további pár percen keresztül főztem.
5. A kész egyveleghez kevertem a kifőtt rizst és alaposan összekavartam, átmelegítettem az egészet.
6. Kókuszforgácsokkal tálaltam.

Oldalas mustáros-mézes mázban

Nem a kedvenc húsféleségem, de időnként nagyon meg tudom kívánni az omlósra sütött oldalast.
Mivel nem volt időm hosszasan pácolgatni, így ma ezt a gyors mázat kapta. Nemcsak változatosságot hozott ez a recept, de új kedvenccé is avanzsált. Legközelebb csirkeszárnyakkal is kipróbálom!A mázhoz:
kb 1 dl dijoni mustár
kb. 1 dl méz
egy ek almaecet
egy ek sötét szezámolaj
két ek szójaszósz

Az oldalasokat sóztam, borsoztam és egy kerámia edénybe tettem. (Ne fedjék egymást!) Alufóliával letakartam és 200 fokos sütőben sütni kezdtem. Egy bő másfél óra múlva már kellően puhák voltak. Ekkor leöntöttem a kisült zsír nagy részét alóluk és egy szilikon kenőecsettel megkenegettem őket a mázzal. Kb. 10 perc alatt rákaramellizálódott a máz, ekkor megfordítottam az oldalasokat és újabb adag mázt kaptak. 10 perc múlva már falatoztuk is őket.
Danikapitány személy szerint 3-ig meg sem állt.
A mázból bőven maradt, de egy csatos üvegben biztosan kibírja pár hétig a hűtőben.

Madonna

A héten nagy öröm ért: kaptam két jegyet a Madonna koncertre. Eddig eszem ágában sem volt ekkora tömeg közelébe merészkedni, most mégis ott fogok csápolni én is.
Már alig várom!!!!!
Update: A koncert fantasztikusan látványos volt, én külön hálás voltam az Evita betétdalért (You must love me). Tudom, hogy jó magyar szokás fikázni mindent és mindenkit, de én hálás voltam, hogy itt lehettem, soha nem hallott verzióban hallhattam meg néhány régi kedvencemet és a világ legprofibb showját láthattam. Így utólag még a kétórás várakozás is belefért, és az eső (azaz a bőrig ázás) sem zavart egy cseppet sem.
Lehet, hogy ezért ilyen pozitív az élmény, mert ajándékjegyek révén nem készített az agyam automatikusan költségvetést (adok/kapok), de tényleg kár lett volna kihagyni!

Ötödik

Gabi és Cserke is kíváncsi volt, mit olvasok mostanában.
Be kell vallanom, az idén kevesebb időm jutott erre, mint tavaly, de így is sikerült pár jó könyvre szert tenni. Az itt szereplő három könyvet olvasom/olvastam legutóbb.

Amivel kezdeni szeretném, annak nincs 161. oldala, és már el is olvastam. De annyira tetszett, és oly sokat tanultam belőle, hogy muszáj kiemelnem.

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

Egy 14 éves autista kisfiú története, aki egy éjjel megtalálja szomszédjuk vasvillával leszúrt kutyáját, és elhatározza kideríti, ki a tettes. A nyomozást pedig megírja könyvben.
S mint az lenni szokott, minden jóval bonyolultabbá válik, és sokkal több dolog derül ki, nemcsak a kutyusra vonatkozóan. A végére nemcsak a főszereplők élete változik meg alapjaiban, hanem talán az olvasók hozzáállása a autizmushoz, autista gyerekekhez.

Az év legtanulságosabb olvasmánya volt, csak ajánlani tudom.

S egy random mondat:
"Jeavons doktor úr, az iskolai pszichológus egyszer megkérdezte tőlem, miért van az, hogy ha négy piros autót látok egymás után, akkor az Jó Nap, ha három piros autót, az Elég Jó Nap, ha öt piros autót, az pedig Szuper Jó Nap."

Csernus: Ki nevel a végén?
Ez kevésbé bosszantó mint a többi könyve, talán mert többen is írták, nem csak a doki. De akkor is lábrángást kapok időnként a benne szereplő drog-addikt gyerek anyukájától.
Több szót nem is érdemel, ettől sokkal jobb és igényesebb stílusban megírt könyvek is vannak a témában.

Marsha Mehran: Promegranate Soup
Nem haladok vele. Sokan ajánlották, alapvetően szeretem a műfajt, de ehhez képest egy baklava könnyű kis frissítő.
Ha minden második jelzőt kihúznám, akkor is sok lenne. :-D
De akkor is be fogom fejezni!